Mesarthim

Sok ezer ember hajt és igáz
Néhány a bársonyszékben  vitáz
Zsebbe nyúló kezek
Mindent lefölöznek
Igazságra vajon ki vigyáz?
I = E

Saját kis rosszmájúságom.

Néhány idézet ami megragadta a figyelmemet!

A tapasztalat annyira bámulatos dolog, hogy képessé tesz felismerni egy hibát, amikor újra elköveted azt. - Franklin Pierce Jones
    
Ha gondolatod helyes, tetteidben sem hibázhatsz. - Jiddu Krishnamurti
    
Móra Ferenc: A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak.

Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is.
Anatole France

Már régen megértettem, hogy ha be akarom gyógyítani a sebeimet, először is bátran szembe kell néznem velük. És megtanultam megbocsájtani magamnak és jóvátenni a hibáimat. De amióta utazgatok, úgy érzem, mintha egy óriási fejtörő előtt állnék, amelynek darabjai lassan kezdenek összeállni: szeretet, gyűlölet, önfeláldozás, bocsánat, öröm, boldogtalanság.
Paulo Coelho

Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.
John Fitzgerald Kennedy

    
Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
Friedrich Schiller

Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda.
Mahatma Gandhi
 

Most csak a tavasz ébredéséről pár fotó.

Nárcisz virul

Japán liliomfa virága közelről

Ez is japán liliomfa(magnóliák családjából)

Magnólia(tömör, kivül lila szirommal)

Tavaszi naplemente

Jókai Mór



Első két hirnöke melegebb napoknak,
Első hű fecskepár, légy általam üdvöz.
Kiket boldogabb évszak előre küldöz,
Hirnökül, hogy a várt napok jőni fognak.
Házunk héja alatt itt áll régi fészked,
A fészek is olyan régi, miként a ház,
Rideg évszak el-elkerget innen téged,
De mikor visszajösz, ismét reátalálsz.
Ugy nézzük azt mindig, mint házunknak részét,
Ugy várjuk lakóját, mind családunk tagját,
Várjuk bizonyosul uj megjelenését,
Ah, a fecskék régi házuk el nem hagyják.
Nem csalogatunk mi arany kalitkába,
Csaló madár-szóval, elhintett étellel,
Szabad égen által jösz, szabadon szállva,
S hű ragaszkodásod itt bennünket fellel.
Neked két hazád van: nyugaton, keleten,
Egyiktől másikhoz kell untalan járnod,
Te tudhatod még, hogy mi a honszerelem,
Kinek szive mindig két hazáért fájhat.
Szomoru szép hangod, éneklő beszéded
Milyen sokat elmond mind a két hazáról
Panaszos szép dalod; hangoztassad bárhol,
Ki ne értené azt, ki ne értne téged?
Beszélj, beszélj! Értjük, és felelünk rája,
S nevezzük azt édes, rokon társalgásnak,
Hiszen közös veled a mi házunk tája,
S te nálunk nem zsellér, de hű házitárs vagy.
Kegyelet őrzi ez eresz alatt fészked,
Nem babona, de hit széles e hazában:
Hogy a ki le próbál onnan verni téged,
Még a tej is vérré válik poharában.